Mostanában látom leginkább azt a környezetemben, hogy egy illető kap egy problémát amit nem lehet tökéletesen megoldani és emiatt összeomlik a feladat alatt. Volt időm gondolkodni ezen, hogy miért van így. Azt figyeltem meg, hogy a legtöbben nem tudnak semennyit sem veszíteni és mindent csak veszteség nélkül akarnak megoldani. Ahogy ezt felismertem megfogalmaztam azt, hogy „fára úgy mászunk, hogy elengedünk egy ágat”. Ezzel a mondattal sikerült megnyugtatni munkatársaimat és elfogadtatni velük, hogy a veszteség elkerülhetetlen, de nem számít, ha a cél értékesebb. Ahogy ez a fejemben összeállt megfogalmazódott bennem az is, hogy hosszabb távon azok tudnak nyerni, akik tudnak veszíteni is. Tudom ez az egész nem egy coelhoi magasság, de talán sokakban elindíthat valamit ami miatt mégis csak hasznos ez a blogposzt.
A másik dolog amit látok, hogy egy nagyobb problémát az emberek nem tudnak elkezdeni. Nem találnak rajta fogást. Ennek az oka az, hogy nem tudják részfeladatokra bontani, majd priorizálni azokat. Ehhez szerintem leginkább két skill kell, egyik a matematika tudás (ami már kondíciónál erre) másik a felelősségvállalás (ami sokakból hiányzik, mert nem volt kitől ellesnie).