Volt alkalmam beszélgetni egy emberrel, aki banki szanált kontingenseket vásárol. (Értsd, adósságokat egyben.) Ő mondta, hogy újabban az elektronikus árveréseken megjelent a cigányság kifejezetten törvényes, de rosszindulatú szándékkal. Kis hányadokra mozdulnak rá, amit ha megnyernek, megjelennek és egy szorzóval felkínálnak a többségi tulajdonosnak. Ha az nem veszi meg, akkor beköltöztetnek egy mélyszegény családot a telekre/házba. Ezután vagy elüldözik a többségi tulajdonost és fillérekért kivásárolják, vagy simán felhalmoznak tartozást és távoznak, vagy a többségi tulajdonos fizet és megvan a profit.
Az én történetem annyi, hogy 2007-ben vettem egy házat, ami bár új volt, hozzá és átépítettem. Tetszett a környék, kevesen laktak, a legtöbb szomszédom bejárata egy másik utcából volt. Viszont az utca másik oldala zártkertes rész volt még. Pár mamika néha kapirgált ott. Jött 2008-as válság, 2010-2011-re már chf károsult mélyszegények hada lepte el ezeket az ingatlanokat. Volt amelyikbe egy kisebb falu lakott. Rábasztam. Közben szerencsére volt és lett is pénzem, így elkezdtem egy újabb projektet (aztán még egyet :P). Amíg ott laktam volt pár súrlódás, időnként el kellett magyarázni az együttélés szabályait, és volt amikor indokolttá vált a zenei ízlésünk különbözőségéről is beszélni. Megoldottam. Elköltöztem, de eladni az ingatlant nem tudtam. Majd jött az ötlet ki kellene vásárolni mindet. Szándékomat elmeséltem a polgármesternek és azt mondta, ha sikerül, akkor leaszfaltozza az utcát. Díl. Az új ingatlanjaimmal 2016-ra lettem kész és ekkor már volt időm foglalkozni a régi szomszédaimmal. Végül 2017-ben kivásároltam az utcában lévő pusztulat arcokat (4 db ingatlan). Az egyik teleknek csak a felét sikerült megvennem, valamint bevásárolnom magam a végrehajtásba (megvettem a legolcsóbb tartozást). Így előárverezési jogom lett és 1/2-ed arányban tulajdonossá váltam.
Decemberben kitűzték az árverést. Lejárat előtt pár perccel elkezdett két ember licitálni. Azt hittem senki sem fog, mert nem 1/1 tulajdonról van szó. Nagyon durván beindultak a licitálók, csak lestem. Előárverezési jog kb annyit jelent, hogy a liciten nem kell emelnem csak tartanom az aktuálisan legmagasabb árat. Minden ajánlat +5 percet add hozzá a lejárathoz. Ment még 1 órát a licit, ami majdnem a kikiáltási ár duplájánál állt meg. Nem sírok, így is fogok rajta keresni. Inkább csak a jelenség miatt írom ezt a bejegyzést. Valószínűleg, ha nem kapcsolok időben, akkor én is belefutok egy ilyen bandába. Azzal vertem ki őket az árverésből, hogy direkt durvát emeltem, amitől összement a lelkük. Első ilyen emelésnél az egyik esett ki, a második emelésnél a másik is. Amíg licitlépcsőnként ment a licit, lelkesen nyomogatták a gombot. Stratégiám az volt, hogy vagy felverem az árat és elengedem, ekkor lesz egy vevőm, vagy az enyém lesz. Nekem mindkettő jó, nem tétel az életemben. A durva licitlépcső alkalmazása pszichológiai hadviselés volt. Ez a típus lassú halált halt volna kis lépcsővel, de úgy véltem olcsóbban kijövök, ha durvábbat lépek. Szar volt átélni, mert nem számítottam az egészre. Mégszarabb volt eme bejegyzés első bekezdéséről tudomást szerezni.
Amikor kitaláltam ezt a kivásárlási dolgot, minden ismerősöm le akart beszélni róla. Első feladat az volt, hogy meghozzam mindegyik szomszédom a kedvét az eladáshoz. Ez sikerült. Minden törvényes dolgot bevetettem, nem tettem kellemessé az életüket, plusz kaptak mézesmadzagot is. Amikor megvolt a kedv, akkor kiszálltam a vásárlásból és megjelent egy barátom. Tőlem túl sokat akartak. Amikor már majdnem szerződtek, akkor a barátom visszamondta, de jeleztem 2 héttel később, hogy annyiért lehet engem is érdekelne a dolog, de még nagyon nem tudom. Így lett az enyém mind. Ahogy megkaptam mindegyik ingatlant, kipucoltam a környéket, közben az önkori az ígéretéhez híven tolt egy aszfaltot az utcára és pár hónap múlva eladtam mindent, kivéve ezt a mostani bejegyzésem tárgyát.
A legdurvább sztori, hogy pont ebben az ingatlanban a tulajdonos „szerelme” lakott. Ez az ember már vagy 5 éve elkergette a tulajdonoshölgyet és ő maradt ott. Nekem már ettől default viszketett a kezem. Ez pont az az ingatlan amelyikről e bejegyzés szól. A fickó 20 évet ült gyilkosságért. Ez engem nem hatott meg, mert ez azt jelenti, hogy több, mint 20 éve ölt, továbbá azt is, hogy volt húsz éve átgondolni, hogy jó ötlet volt-e. Emiatt nekem nem okozott gondot kirakni őt az ingatlanból (kb 3 éve léptem ezt meg). Kicsit járt szája, de értett a szép szóból. Feleségem aggódott értem, miatta bérelnem kellett egy erre szakosodott cégtől három embert aki velem jött. Ők tisztes 50-100 méteres távolból nézték mit csinálok. A jelenlétük inkább vicc volt. Méretileg úgy néztünk ki, mintha én vigyáznék rájuk. 🙂 Tökileg pedig úgy, mintha én lennék az óvóbácsi ők meg a kiscsoport. Mindegy, nem lett bajuk a srácoknak. 😛
Később azt hallottam, gyilkos úr ezt követő hetekben a helyi abc-nél italozott és balhézni kezdett. Addig emberkedett, míg kihívták a rendőrséget. A rendőrökkel is emberkedett. Bevitték. Tovább emberkedett. Jobb híján adtak neki egy nyugtató injekciót. Sikerült lenyugtatni. Belehalt az oltásba.
Amikor ez a sztori ment, a feleségem az egészről le akart beszélni. Azt mondta mi fenének megyek ebbe bele, sokkal több mindenem van és nem vagyok erre rászorulva. Azt kérdeztem tőle, ha egy ilyen arc mint a gyilkos úr beköltözne a házamba és én csicskamód fizetném a rezsit és nem mernék neki szólni, akkor együtt tudna-e velem élni? Nem kellett többet magyarázkodnom. Elmondtam neki, hogy nem azért csinálom, mert élvezem a szituációt, hanem azért, mert velem ezt nem lehet megtenni. Nem csak ezt nem lehet megtenni velem, hanem azt sem, hogy miattuk piacképtelenné vált az ottani házam. Nekem ez nem fért bele. Ha esetleg erre nem jöttek rá, akkor majd szépen el lesz magyarázva mindegyiknek.
Végül minden jóra fordult. Az ügy kapcsán jöttem rá, hogy a tökösnek hitt barátaim mennyire nem azok. Amikor a sztorimat elmeséltem, láttam a félelmet a szemükben, és azt is, hogy soha nem vállalták volna be ezt. Megjegyzem többet -ha tehetem- én sem, de ha dobja az élet, akkor nem fogok elfutni.