Riportalanyok, szakértők és a megfelelési kényszer

Azon riportok, beszélgetések alá érkeznek a legpozitívabb kommentek, ahol az interjúalany orgánuma kellemes, szóhasználata és szókincse olvasottságot sugall, véleménye illeszkedik az adott médiumhoz. Nem számít, hogy állításai erősek legyenek, sőt az is belefér, hogy általános bullshit jön belőle, szépen becsomagolva. Az ilyen szakértői interjúkban/riportokban lényegi tartalom nem, inkább csak esélyek hangoznak el súlyozás nélkül, valamint lehetőségeket latolgatnak, amit egyéni vagy elvárt véleménnyel díszítenek jelzők formájában. Feltámadt bennem a gyanú, hogy ennek a jelenségnek létezhet szakirodalma. Igazam lett.

A riportalany

A riport alanyának megfelelési kényszere egy gyakori jelenség az interjúk és riportok során. Ez azt jelenti, hogy az alany hajlamos a kérdező elvárásainak, társadalmi normáknak vagy a közönségnek megfelelni, akár a saját véleménye vagy tényleges élménye rovására. Ennek több oka és hatása lehet:

Miért alakul ki megfelelési kényszer?

1. Társadalmi nyomás: Az alany érezheti, hogy elvárják tőle a „helyes” válaszokat, amelyek elfogadhatóak vagy népszerűek.
2. Interjúkörnyezet: A formális vagy szigorú környezet, illetve a riporter magabiztos fellépése nyomást gyakorolhat.
3. Kapcsolódás iránti igény: Az alany talán azt szeretné, hogy szimpatikusnak, megbízhatónak vagy kompetensnek tartsák.
4. Félelem az ítélkezéstől: Az alany attól tart, hogy negatív fényben tünteti fel magát vagy elítélik a válaszai miatt.
5. Hatás a közönségre: Ha a riport széles közönséghez jut el, az alany jobban odafigyel arra, hogyan mutatkozik be.

Hogyan ismerhető fel a megfelelési kényszer?

• Eltúlzott pozitív válaszok: Az alany szinte mindig pozitív képet fest a témáról, még akkor is, ha a helyzet nyilvánvalóan kihívásokkal teli.
• Körmondatok és általánosságok: Az alany nem részletezi a válaszait, és inkább semleges, elfogadható válaszokat ad.
• Összhanghiány a testbeszéddel: A kimondott szavak nem mindig passzolnak a testbeszédhez vagy a hanghordozáshoz (pl. mosolyog, miközben nehézségekről beszél).
• Gyakori visszakérdezések: Az alany visszakérdez („Erre gondolt?”), hogy megerősítést kapjon a válasz helyességéről.

Hogyan kezeljük a megfelelési kényszert riporterként?

1. Teremtsünk bizalmi légkört:
   • Kezdjük a beszélgetést informális, könnyed kérdésekkel.
   • Adjunk az alanynak biztosítékot arról, hogy nincs „helyes” válasz.
2. Használjunk nyitott kérdéseket:
   • Kerüljük az irányító kérdéseket, amelyek sugallhatják az elvárt választ.
   • Például: „Milyen tapasztalatokat szerzett?” ahelyett, hogy „Ugye jól érezte magát?”.
3. Érdeklődjünk konkrét példák iránt:
   • Kérjünk részletes példákat vagy történeteket, amelyek nehezebben „manipulálhatóak”.
4. Hangsúlyozzuk a válaszok fontosságát:
   • Tegyük egyértelművé, hogy minden válasz értékes, még ha az nem is „tökéletes”.
5. Figyeljük a testbeszédet és a hangnemet:
   • Ha úgy érezzük, hogy az alany nem őszinte, térjünk vissza később ugyanarra a témára más megközelítéssel.

Miért fontos kezelni ezt?

A megfelelési kényszer torzíthatja az interjú tartalmát, és olyan válaszokat eredményezhet, amelyek nem tükrözik az alany valódi véleményét vagy élményeit. Egy bizalomra épülő, őszinte párbeszéd azonban gazdagabb, hitelesebb riportot eredményez.

A szakértő

Igen, a megfelelési kényszer szakértőknél is előfordulhat, bár náluk gyakran más formában nyilvánul meg.

Miért fordul elő szakértőknél?

1. Szakmai hitelesség megőrzése:
   • A szakértők számára fontos, hogy kompetensnek tűnjenek, ezért hajlamosak olyan válaszokat adni, amelyek biztosnak és megkérdőjelezhetetlennek tűnnek.
   • Kerülhetik az „én nem tudom” vagy „ez attól függ” válaszokat, még ha az adott helyzetben ezek lennének a legőszintébbek.
2. Elvárásoknak való megfelelés:
   • Ha az interjú egy adott narratívát sugall (például hogy a téma pozitív vagy negatív), a szakértő érezheti, hogy alkalmazkodnia kell ehhez az irányhoz.
   • Példa: Egy technológiai újítás kapcsán a szakértő hangsúlyozhatja annak előnyeit, miközben a hátrányokról kevésbé beszél, mert a hallgatóság lelkesedésére reagál.
3. Nyilvánosságtól való nyomás:
   • Ha a riport nyilvános, a szakértő számolhat azzal, hogy szavai széles közönséghez jutnak el, ezért óvatosabban, néha általánosabban fogalmaz.
4. Riporter hozzáállása:
   • Egy domináns, irányító riporteri stílus vagy erősen vezetett kérdések szintén megfelelési kényszert válthatnak ki, még szakértők esetében is.

Hogyan nyilvánul meg szakértőknél?

1. Óvatos vagy semleges nyilatkozatok:
   • A szakértők inkább semleges vagy óvatos állításokat tesznek, hogy elkerüljék a tévedés vagy túlzás látszatát.
   • Példa: „Ez egy izgalmas technológia, de még vizsgálni kell.”
2. Egyszerűsítés a közönség miatt:
   • A szakértők leegyszerűsíthetik a válaszaikat, hogy azok könnyen érthetőek legyenek, néha a teljes igazság rovására.
3. Kéretlen egyetértés:
   • Ha a riporter erősen sugall valamit, a szakértő hajlamos lehet egyetérteni, még akkor is, ha fenntartásai vannak.

Hogyan csökkenthető a megfelelési kényszer szakértőknél?

1. Nyitott kérdések:
   • Kérdezzen olyan módon, ami teret enged a szakértői vélemény árnyalásának: „Milyen kihívásokat lát ebben a témában?” ahelyett, hogy konkrét állításokat várna.
2. Bizalmi légkör teremtése:
   • Hangsúlyozza, hogy a riport célja az információ és nem az ítélkezés vagy a szakértő megkérdőjelezése.
3. Tér biztosítása az árnyalt válaszokhoz:
   • Tegye egyértelművé, hogy a „komplex válaszok” is értékesek, és a szakértőnek nem kell leegyszerűsítenie a véleményét.
4. Több szempont megvitatása:
   • Kérjen külön véleményt a pozitív és negatív oldalakról is, hogy a szakértő ne érezze szükségét egyoldalúan pozitív vagy negatív képet festeni.

Miért fontos ez?

A szakértők megfelelési kényszere veszélyeztetheti a riport hitelességét, mivel a válaszok torzítottak lehetnek. Egy szakértőtől elvárt az objektivitás és az őszinte elemzés, de ez csak akkor valósulhat meg, ha a riporteri környezet is támogatja ezt. Érdemes tehát olyan légkört teremteni, amelyben a szakértők magabiztosan megoszthatják árnyalt, őszinte véleményüket.

Nem csak a szórakoztatásban, közvélemény formálásában számít

Ha valaki vezető beosztásban van, akkor az ismertetett anyag számára nagyon hasznos lehet. A legtöbb vezető az igazságra kíváncsi. Ha az interjú alanya ezt nem szállítja, az nem feltétlen az ő hibája, mert a kérdéseken talán ugyanannyi múlik, mint a válaszokon. Azoktól akiknél nem érhető el az őszinte válasz, jobb ha megválunk, de előtte tartsunk önvizsgálatot. Biztosan jól kérdeztük őket?

Forrás:

1. Goffman, Erving. (1959). The Presentation of Self in Everyday Life. Garden City, NY: Doubleday.
   • A társadalmi szerepek és önprezentáció alapműve, amely rávilágít az emberek megfelelési kényszerére különböző helyzetekben.
2. Cialdini, Robert B. (2001). Influence: The Psychology of Persuasion. Harper Business.
   • Az emberi viselkedés és a befolyásolás pszichológiájáról, különösen arról, hogy hogyan reagálunk a társadalmi nyomásra.
3. Festinger, Leon. (1957). A Theory of Cognitive Dissonance. Stanford University Press.
   • A kognitív disszonancia elmélete segít megérteni, miért érezhetnek az emberek belső nyomást az elvárt viselkedés és saját véleményük közötti különbség miatt.
4. Higgins, E. Tory. (1987). Self-Discrepancy: A Theory Relating Self and Affect. Psychological Review, 94(3), 319-340.
   • Az emberek belső megfelelési kényszere a saját elvárásaikhoz és a társadalmi normákhoz kapcsolódva.
5. Schlenker, Barry R. (1980). Impression Management: The Self-Concept, Social Identity, and Interpersonal Relations. Monterey, CA: Brooks/Cole.
   • Az impression management elmélete részletezi, hogyan próbálnak az emberek másokat befolyásolni a társas helyzetekben.
6. Tannen, Deborah. (1990). You Just Don’t Understand: Women and Men in Conversation. New York: Ballantine Books.
   • A kommunikációs stílusok különbségeit tárgyalja, beleértve a megfelelési kényszerből eredő beszédmódokat.
7. Mills, C. Wright. (1956). The Power Elite. Oxford University Press.
   • Az elithez való alkalmazkodás és megfelelési kényszer különösen releváns vezetők és szakértők interjúiban.
8. Bourdieu, Pierre. (1990). The Logic of Practice. Stanford University Press.
   • A társadalmi normák és elvárások hatásának vizsgálata a mindennapi cselekvésekben és kommunikációban.
9. Zimbardo, Philip G. (2007). The Lucifer Effect: Understanding How Good People Turn Evil. Random House.
   • Bár az extrém helyzetekre összpontosít, hasznos a társadalmi nyomás és megfelelési kényszer pszichológiájának megértéséhez.
10. Bryman, Alan. (2012). Social Research Methods. Oxford University Press.

• A kvalitatív interjúkészítési módszerek és az interjúalany viselkedési torzulásainak kezelése.

11. Tajfel, Henri, & Turner, John C. (1979). An Integrative Theory of Intergroup Conflict. In W.G. Austin & S. Worchel (Eds.), The Social Psychology of Intergroup Relations (pp. 33–47). Monterey, CA: Brooks/Cole.

• A csoportnormák és identitás szerepe a megfelelési kényszer kialakulásában.

12. Hochschild, Arlie Russell. (1983). The Managed Heart: Commercialization of Human Feeling. University of California Press.

• Az érzelmi munka fogalma, amely különösen releváns a szakértők és riporterek szerepe kapcsán.

13. Habermas, Jürgen. (1984). The Theory of Communicative Action, Vol. 1. Beacon Press.

• A kommunikációs interakciók és társadalmi elvárások elmélete.

14. Grice, H.P. (1975). Logic and Conversation. In P. Cole & J.L. Morgan (Eds.), Syntax and Semantics, Vol. 3: Speech Acts (pp. 41–58). New York: Academic Press.

• A beszélgetésben használt kooperatív elvek, amelyek segíthetnek megérteni a megfelelési kényszert.

15. Kahneman, Daniel. (2011). Thinking, Fast and Slow. Farrar, Straus and Giroux.

• Az emberi döntéshozatal torzításai, amelyek az interjúkban is jelentkezhetnek.