Amikor megvettem a Model Y-t, nem vártam csodát. Egyszerűen csak elegem lett a klasszikus prémium-világból: a szervizidőpontokból, az állandó hibákból, a költségekből. Azt akartam, hogy egy autó végre ne vegyen el tőlem időt, pénzt és idegrendszert. Most, 5000 km után azt mondhatom: a döntés bejött. A Tesla olyan, mint a telefonom, este felrakom tölteni napközben pedig használom. Amit írtok a tesláról, behelyettesítheted a legtöbb villanyautóval, ha érzelmileg megérint Elon Musk világa.
Töltés: egyszerűbb, mint gondoltam
Nem Supercharger-ezek, a hétköznapokban nem rohanok országokat keresztbe. Csak AC-n töltöm, és ennyi bőven elég. Lefekvés előtt bedugom, reggelre kész, vagy munkahelyen beérkezéskor és munkavégére fel van töltve. Ez a rutin olyan kényelmes, hogy ma már furcsa lenne benzinkutat keresni. Nem gondolkodom hatótávban, mert egyszerűen nem fogy ki. Soha nem kellett kompromisszumot kötnöm emiatt. Viszont tudok adni egy jó tanácsot hatótáv parásoknak. Ne a százalékot néz a műszerfalon, hanem azt mennyi km-re elég az amper. Pont úgy mint egy hagyományos autónál.
Belső tér: letisztult, de teljesen elég
A Juniper frissítés hozott némi szolidabb hangulatot az utastérbe, de nem ez adja el az autót — hanem az, hogy nem hiányzik semmi. A zene rendben van, a kijelzőn minden megtalálható, a tárolók praktikusak, és van hely mindenre. Nem túldíszített, hanem funkcionális. Ami van, az jó minőségű és működik. Az látszik az autón, hogy a tervező csapat az összes létező paradigmát megkérdőjelezte és tette ezt nagyon helyesen. A kormány mögötti műszer például egyáltalán nem hiányzik, a legbiztonságosabb megoldás ez a középső kijelző, amit ma el tudok képzelni. Látom azt is, hogy Ázsiában divat pimpelni a belsőt. Bevallom a puritán belső engem is elgondolkodtatott, hogy legközelebb megveszem az alap fekete bőrt, és elviszem egy kárpitoshoz az autót.
Mindennapi vezetés: csend, komfort, nyugalom
A Tesla (értsd: elektromos autózás) valami olyat tud, amit nehéz szavakba önteni: megnyugtat. A csend, a lineáris gyorsulás, a kiszámítható reakciók. Az, hogy minden működik… mind hozzájárulnak ahhoz, hogy minden út nyugodt legyen. A rugózás nem Rolls-Royce, de kellemesen sima. A vezetési élmény inkább a „stresszmentes haladásról” szól, mintsem adrenalinszint-növelésről, bár az 514 Le tud okozni vidám perceket.
Utazás családdal: gyerekbarát, anyabarát
A gyerekek imádják. A nagy tér, a panorámatető, a hátsó ülés fűtés – mind-mind olyan plusz, amit már megszoktak a felső kategóriákban és most sem akarnak lemondani róla. A feleségem, aki először kicsit szkeptikus volt kérte, hogy az eladás előtt még egyszer elvihesse a Jaguar F-Pace-t egy körre. Ment is vele egyet… majd szinte szó szerint kipattant belőle, és visszaült a Tesla volánjához. Számára már a 300 Le JAG olyan volt, mintha elromlott volna benne valami. Megjegyzem pont ezzel hívott fel, engem a víz levert, mert a szervizből vittem haza az autót. Aminek természetesen semmi baja nem volt, és azóta sikerült eladni is. A JAG jó helyre került igazi ínyenc vette meg, de ki más is értékelné a British Racing Greent?
Várakozás = pihenés
Külön kiemelném, milyen más a várakozásélmény a Tesla utasterében. Ha valahol parkolni, várni kell, akkor ez nem elvesztegetett idő: megy a YouTube, a Spotify, a ventilátor halkan dolgozik, és olyan érzés, mintha egy mozgó nappaliban ülnél. Sokkal kevésbé idegesít a dugó, a parkolóban várás, vagy bármilyen holtidő.
Összegzés: minden oké – sőt, egyre jobb
5000 km után egyre biztosabb vagyok benne, hogy jól döntöttem. Nem volt vele gond, nem volt nyűg, nem hiányzik a régi világ. És ami még fontosabb: minden nap egy kicsit jobban megszeretem. Nem azért, mert tökéletes – hanem mert végre egy autó, ami nem akar több lenni, mint amire való, de azt viszont maximálisan hozza.