A háttértörténet a fantáziám szüleménye. Írásomat tessék fikcióként kezelni. Akkor még egyszer: az alábbi történet a fantáziám szüleménye.
Szereplők: Alapkezelő, Apa (79), Lány1 (50), Lány2 (54)
Apa 44 éve tolja a bizniszt, csinál laza 1 yardot már évek óta nettó eredményben. Gyerekek minimum 20 éve náluk dolgoznak. Apa évek óta nem tud mit csinálni a feles pénzével így gondolta fialtatja. Mindeközben mindenhonnan azt hallja „generációváltás”, „professzionális menedzsment”. Mivel ő a család esze, és azt gondolja, hogy nála jobban csak ő maga tudta, de az régen volt, mert azóta rosszabb lett a memóriája. Egy napon gondolt egyet, bevédi a családvagyont. Józsit már régóta ismeri az alapkezelőtől, nagyon jó barátságban vannak (már amennyire ez lehetséges őszinte módon egy alapkezelővel). Józsi sok pénzt csinált már az apának, látszik rajta nagyon érti a dolgát. Az öltönye is nagyon menő, az órája Rolex. Józsi ismeri az összes buzzwordot a portfólió.hu -ról és használja is az öregnek. Csak repkednek a szavak, generáció váltás, megtérülési ráta, saját tőke arányos megtérülés, eszközarányos megtérülés, belső megtérülési ráta. Az öreg ahányszor ott van csak bólogat, mert tetszik neki a pénz nyelvezete.
Egy napon az öreg arra a következtetésre jut, hogy a vagyon túl sok kockázatnak van kitéve. Ott vannak a vejek, az unokák és a saját gyerekei is. Mi van, ha ezek összevesznek? Jaj jaj!! Nagy a baj! Szétesik a cég? Hát nem ezért csináltam! Elmeséli Józsinak a „barátjának”. Józsi nem sokat várakozik az újabb varázsszavakkal: cégstruktúra képzés, holdingba szervezés, bizalmi vagyonkezelő felállítás, professzionális menedzsment létrehozása, nemzetközi expanzió …. Az öreg szédül, de nagyon amerikai, nagyon professzionális amiket hal. Tetszik neki. Ritkán lehet őt lenyűgözni, de most Józsinak megint sikerült. Megállapodnak abban, hogy majd Józsi jól megszervezi az öregnek az egészet. Azt javasolja, hogy minden cég felett legyen egy holding, a holdingot meg adjuk át majd a bizalmi vagyonkezelőnek az öreg halála esetén. Maga a holding minden tulajdonában lévő cégnél csak „negatív irányítást” végezzen, vagyis ne szóljon bele az operatív munkába, csak a nagyobb dolgokba, de abba se mindenbe, csak nagy butaságokba. Persze mindez csak tényleg ahhoz kell, hogy nagy hülyeséget ne tegyenek azok a lurkók. Javasolja Józsi az öregnek azt is, hogy egy szerény részt adjon el az alapkezelőnek, de nem kell sok, ez nem a pénzről szól. Az üzletrészért cserébe az alapkezelő biztosítja a professzionális menedzsmentet. Még több öltöny, még több Rolex. Persze nekik is szükségük volna erre „negatív irányítás” nevű dologra, de csak azért, hogy védjék a befektetőiket, ami ugye törvényi kötelességük. Nem tehetnek mást. Kis üzletrész, nagy kiszolgáltatottság. Az öreg megértően bólint. Józsi folytatja: Ők igazán nem szólnak bele semmibe, hiszen azt a szakmát nem vágják, csak majd vigyáznak a vagyonra és egyben tartják az örökséget, az öreg élete munkáját. Jót akarnak ők, azért a kevés pénzért cserébe, és így az öreg is nyugodtan halhat meg, mert itt az alapkezelőnél 20 professzionális közgazdász van, mind ugyanilyen öltönyben, mint Józsi. Ennél jobbat nem is tehetne a családdal. Ez egy nagyon bölcs, gondoskodó döntés. Az a kis rész nem lesz tétel a cég életében, mert a professzionális menedzsment majd meghódítja a világ minden piacát. Még 500 év múlva sem lesz semmi dolga a családnak, akár a Rotchildéknak, mert amúgy ám őket is egy alapkezelő menedzseli. Minden milliárdos ezt teszi. Minden. Mondja Józsi, nagy őszinte bociszemekkel, amiből csak sugárzik a segítőkészség. Javasolja még Józsi, persze csak a biztonság miatt, ha egy vezető nagyon hülye volna (ugye ki tudhatja?) nekik legyen már joguk visszahívni. Csak a családi vagyon védelmébe. Csak azért, hogy ne a család veszekedjen. Maradjon meg a vagyon és a családi béke. Hisz az a legfontosabb! Mert ugye, ezért csináljuk ezt az egészet? Ugye? Az öreg bólogat, tetszik neki amit hal. Józsi nem hagyja abba a lenyűgözést: A választásba, hogy kivezeti a céget nem akarunk mi ám beleszólni! Az a család dolga. Hogy is tennék ezt? Nem értenek Józsiék a finom-háztartás-vegyiparhoz! Az mindig is a család feladata! Ők a szakemberek! Mi -mutat büszkén magára Józsi-, csak óvjuk a család vagyonát, csak a nagy hülyeségtől védjük a céget. Soha nem lehet tudni. Soha. Jobb mindenre felkészülni! – mondja Józsi bölcsen.
Eddig a mese. Na nézzük a tényeket. Mit jelent a „negatív irányítást” és a visszahívási jog? Leváltják az összes vezetőt, majd csak a saját emberükre mondanak igent, minden másra ott a negatív irányítás. Mi lesz az osztalékkal? El lehet felejteni! Miden közgyűlésen, akár láthatatlan kis arányú szavazattal is a negatív irányítás birtokában elutasítják. Mi vár a tulajdonosokra? Ki lesznek rúgva, és nem kapnak osztalékot. Lesz egy milliárdos cégük, amihez be sem mehetnek. Bár a cég az övék, de hasznuk soha többé nem lesz belőle. Ki vannak szolgáltatva annak, aki ezt a két jogot gyakorolja. Mi a vége a történetnek? Fillérekért eladják a céget. Gondolom-e azt, hogy Tiborc a hibás? Fogalmam sincs, mert ő 4 céggel arrébb van. Az biztos, hogy aki az üzletet összehozta, az egy nagy geci lehet és nem először csinálja. Azért geci, mert ha valamire jogot akar valaki formálni, az idővel élni is kíván vele.
Mit javaslok annak aki csinál egy céget, ami hirtelen nő, majd ilyen alapoknál/angyalbefektetőknél házal? Kurvára gondod meg kétszer is mit írsz alá. Csak egy elferdített mondat, vagy plusz két sor és bármikor elvehetik a céged. Ha a céged csekély részéért nagy pénzt kínálnak és pár sort kérnek csak cserébe a társasági szerződésbe, minden fajta indoklással, lásd. befektetők védelme, szegény mi, csak kis részünk van, vigyáznunk kell rá. Gyanakodj vagy fuss!
ps.: Nem állítom, hogy a Kallos Cosmetics-nél ez volna, vagy lesz. Nem állítom, hogy becstelen lenne az alapkezelőnél bárki is. Azt állítom, hogy aránytalanul sok jog kerül hozzájuk, amivel kibaszható a maradék tulajdonos.
Már nem a családé a cég.